A hegytetőhöz közeledve egyre több volt a szabadon kóborló vadszamár. Vadszamarat mondok,
de ilyen barátságos kíváncsi szeretetre méltó állatokkal még nem sok dolgom volt.
A csacsik barátkoztak, mindent megnéztek megszagoltak, hozzánk dörzsölőztek, nyalogattak,
ha lassan mentünk a motorral követtek, mellettünk ügettek.
Így történt, hogy a hegyen, összetalálkozott a vadszamár, és a vén szamár motoros ruhában.
Romániára gondolva eszembe jutnak a motorkergető kóbor kutyák, a nem látott medvék, farkasok.
Felidéződik bennem a fejszével útnak induló birkaterelő amazon, az erős szögesdróttal is erősített
kerítések.
Álmomban vezetve ügyelek a hihetetlenül barátságos kíváncsi vadszamarakra,
kerülgetem az úton kószáló teheneket, juhokat, lovakat.
Az adrenalin dolgozik, figyelek,
mert jön a kátyú, a gödör, az útfelmarás, a két sáv között előző kamion, a hegyi szerpentineken
vadul előző Dáciák.
Sohasem fogom elfelejteni a gyönyörű vad hegyvidéket, a csalogató köves
hegyi utakat, a csillogó robogó kristálytiszta hegyi patakokat, és a hűvös hegyi forrásokat.
A jó öreg TDM-850 megint hazahozott.
Érdekes, ha egy éve azt mondta volna Valaki, hogy az első motoros csavargásomat
Romániában teszem, kinevetem.
Nagyon kellemesen csalódtam ebben az országban és az itt lakó emberekben.
Ott tartózkodásunk alatt egyetlen attrocitás nem ért Bennünket, mindenhol
segítőkész emberekbe botlottunk, vagy fordítva. Nagyon megfogott az érintetlen
természet és a hegyekben élő emberek egyszerű élete.
Kattints a képre............
^^ Vissza a tartalomjegyzékhez